1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

  Pál második levele a korinthusiakhoz 6,4

Isten tenyerén – 62. rész
Amikor az elmúlt évben augusztus elején egy héten belül két alkalommal is lángba borultak a templomudvar kerítése melletti borókák, tudtuk, hogy ezt valaki szándékosan követte el.
Itt voltak a tűzoltók, és a rendőrségtől is kijöttek. Mindkét alkalommal felvették az adatokat. A másodszori gyújtogatás a Férjem születésnapján történt, amikor éppen az ünnepi ebédhez készülődtünk.
Ez egy szombati nap volt. A nyomozó azt kérdezte tőlünk: „Vannak Önöknek ellenségeik?
Hát mit is feleljünk erre? Hogy vannak-e ellenségeink? Egy református lelkésznek? Annak, aki Istennek a Jézus Krisztusban megjelent szeretetét, és a megtérés üzenetét hirdeti? Hát igen, vannak… Pontosan nem tudjuk, hogy hányan, és azt sem tudjuk, hogy kik azok.
Egyszer ez, egyszer az. Mert az ördög mindig szertejár, és keresi, hogy kibe bújhat bele. Hogy kit szedhet rá arra, hogy általa tönkretegye a lelkipásztor szabadságát és nyugalmát.
Hogy a nyár hátralévő részében ne legyen kedve a lelkésznek többet otthonról elmenni. Mert hiszen nem tudhatja, hogy mikor támad kedve a gyújtogatónak még egyszer erre járni. És hogy a lelkész a nyomozás hosszú, elhúzódó ideje alatt mindig otthon tartózkodjon, és elérhető legyen.
Azt már régóta tudjuk, hogy az evangélium szolgálata nem gyerekjáték, nem szórakozás, hanem életre-halálra menő küzdelem. Ahogyan Pál apostol is leírta: „Nagy és sokat ígérő kapu nyílt előttem, de az ellenfél is sok.” /1Kor 16,9/
Ez Zámolyon is így volt. Mindig párosával történtek a dolgok. Ha valakinek a szíve megnyílt az evangélium előtt, és bűneit megbánva megtért az élő Istenhez, akkor más oldalról rögtön jelentkezett az ellenállás.
Sajnos nagyon gyakran a frissen megtért a saját családja részéről tapasztalt komoly ellenállást. Volt olyan, hogy valakitől otthon elvették a napi bibliaolvasó útmutatóját. Vagy eldugták, vagy elégették, de többé nem találta.
Volt olyan, akinek a szülei egyenesen megtiltották, hogy hozzánk járjon a gyülekezetbe. Otthon állandóan ellenünk beszéltek, és a tinédzsernek az éjszakai film megnézését ajánlották azért, hogy “egészséges” maradjon.
Az egyik fiatal elmondta, hogy azért nem jön többet istentiszteletre, mert amikor vasárnap délelőtt elindul a templomba, az utcában a kerítések mögül bámészkodó emberek rendszeresen megkérdezik: „Na, mi van? Új szokásod lett? Mondd már meg, mit eszel azon a papon?”
Mert aki Jézust komolyan követni akarja, az nem csak egykor, hanem ma is ellenállással és szorongattatással találkozik.
Ezért rendszeres imádságunk:
Úr Jézus Krisztus! Segíts az újonnan és a már régen megtérteknek. Szentlelked által adj erőt nekik, hogy a próbák, a nyomorúságok és az akadályok ellenére is megmaradjanak Melletted a hitben. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész