Jeremiás siralmai 3,25

A Bibliából tudjuk, hogy Isten sok mindent csak azoknak ad meg, akik azt kérik Tőle. Azoknak, akik azért kitartóan, folyamatosan imádkoznak, és ezért készek áldozatot is hozni. Akik szívből tudják, hogy Isten jó, és mindig jót ad.
Isten nem szórja bele az Ő igazi kincseit csak úgy a nagyvilágba, hogy itt van, tessék, aki akarja, kapja el. Mert Ő nem menyasszonyi-csokor-dobáló, aki hátat fordít a násznépnek, és úgy találomra eldobja az Ő ajándékait. Ugyanis Isten ismeri minden ember szívét, s Ő nagyon jól tudja, hogy kinek mi való.
Isten soha sem azt nézi, hogy ki milyen „belevaló”, csinos, izmos vagy rátermett, hanem azt nézi, ami a szívében van. /1Sám.16,7/ És ezért Ő nem szokott téveszteni a kiválasztásnál.
Isten előtt számon vannak tartva a mi imádságaink. Ő tudja, és Ő látja a legjobban azt, hogy ki mennyi időt tölt el imádsággal, kinek milyen komoly a kérése, a szándéka. Azt is tudja, hogy ki mire akarja használni az Ő ajándékait: dicsekedni akar velük, vagy az Isten dicsőségére és embertársai javára akar szolgálni azok segítségével.
Amikor az Úr Jézus visszament az Atyához a mennyországba, azt mondta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, és várják meg az Atya ígéretét, a Szentlelket. /Ap.csel.1,4/
A tanítványok engedelmeskedtek az Ő Uruknak, és „valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban.” /Ap.csel.1,14/
10 napot töltöttek így el. Ők azt előre nem tudták, hogy Isten hányadik napon fogja beteljesíteni az Ő ígéretét. Bárki felállhatott, elmehetett volna közülük, ha már nem bírta tovább a várakozást, az imádkozást. De erről nincs híradás a Bibliában.
Csak arról, hogy valamennyien egy szívvel és egy lélekkel, kitartóan imádkoztak, és várakoztak a Szentlélek eljövetelére. Mert tudták, hogy az, amit Jézus nekik megígért, sokkal valóságosabb, mint minden ő nyomorúságuk. Hogy az meglesz, hogy az eljön. Hogy Isten őket nem fogja cserben hagyni, „mert nem ember az Isten, hogy hazudnék.” /4Mózes 23,19/
És megtapasztalták az Isten jóságát, az Isten könyörületét, mivel bíztak Őbenne teljes szívükből. Kitartottak az imádkozásban és „áldották Istent.” /Lukács 24,53/ Előre hálát adtak azért, hogy Jézus minden szava igaz, és beteljesíti azt, amit megígért.
Mert “jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek.”

Imádkozzunk:
Mennyei Atyám! Jézus Krisztus nevében köszönöm, hogy Te jó vagy, és mindig jót adsz. Bocsásd meg nekem, hogy sokszor elfáradtam az imádságban, nem voltam kitartó, hamar feladtam. Sokszor csak kesergés, panasz lett belőle, nem pedig örömteli hálaadás azért, hogy Te mindent látsz, és Te tudod a legjobban, hogy nekem mire van szükségem.
Kérlek Téged, töltsd ki rám a Te Szentlelkedet, és újítsd meg az én imaéletemet.
Ámen

Kertész Péterné református lelkész
jogvédelem