Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5,9

A Biblia egyértelműen beszél nekünk arról, hogy van olyan érték, ami fölött nem repül el az idő. Ami nem értéktelenedik el akkor sem, ha már elszáll felettünk az idő, és elmúlik a földi életünk.
Ez az érték most is érték, és érték marad a következő világkorszakban is. Isten Igéje így nevezi, hogy örökkévalóság, más szóval: üdvösség.
És miért van az, hogy az az érték, amit a Szentírás az első helyre helyez, az emberi közgondolkodásban az utolsó helyen kullog? Miért kerülhetett e mostani időnkben az üdvösség az értékek ranglistáján ilyen hátulra, ilyen méltatlan helyre?
Pedig Isten Igéje azt mondja, hogy nem haragra rendelt minket az Isten, hanem üdvösségre. Ez evangélium, ez jó hír.
Mert egyszer kivétel nélkül mindannyiunk számára eljön az életünk utolsó napja, utolsó estéje. És azon a napon, azon az estén már semmi más nem lesz fontos, csak ez az egyetlen egy: van-e örök életünk, van-e üdvösségünk? Azon a napon egyszerre minden más elveszíti a jelentőségét. Már nem lesz érdekes, hogy mennyi pénzt sikerült összegyűjtenünk, és az sem, hogy hány diplománk lapul a szekrényünk alján, vagy mennyi tisztséget és címet viseltünk e földi életben.
Egyetlen egy kérdés marad: Kikerültünk-e Isten haragja alól, és elnyertük-e az üdvösséget?
Hát az meg micsoda? Azt eszik vagy isszák? Hol árulják, és mennyibe kerül? Hol lehet megszerezni, és hogyan lehet megtartani úgy, hogy soha el ne veszítsük?
Pál apostol így ír róla: „Isten szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” /Kol 1,13-14/
Mert „aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” /Jn 3,36/
Az üdvösség tehát: szabadítás. Isten szabadító tette az életünkben. Amikor Isten kiragad minket a bűn uralma alól, és áthelyez minket Krisztus uralma alá.
A Biblia tanítása szerint az üdvösség: Isten uralma az életünkben. Ami már itt a Földön elkezdődhet, és majd az örökkévalóságban folytatódik, kiteljesedik. Akkor válik végérvényessé és számunkra elképzelhetetlen módon tökéletessé.
Akinek itt a földi életében ez nem kezdődik el, annak soha nem is fog elkezdődni. Mert az üdvösséget csak itt tudjuk elkezdeni. Halálunk után már nincs erre lehetőségünk.
És hogyan tudjuk azt elkezdeni? Úgy, hogy kimondjuk:
Úr Jézus Krisztus! E mai napon elismerlek Téged életem Urának. Mostantól fogva Neked akarok engedelmeskedni. Mert megértettem, hogy ez az én üdvösségem: a Neked való folyamatos engedelmesség minden körülmények között, minden helyzetben és életem minden napján. Mert nem akarok többé Isten haragja alatt élni.
Szentlelked által segíts nekem ebben az elhatározásomban és döntésemben mindvégig megmaradni.
Ámen