Pál levele a rómaiakhoz 5,5

Isten tenyerén – 115. rész
„Légyszi, légyszi, Ilonka néni! Még most az egyszer bocsáss meg! Ígérem, hogy jövő hétre megtanulom.” Ez ismétlődött február óta minden héten újból és újból.
De csak nem sikerült megtanulni azt a néhány soros reggeli imádságot eddig. És tegnap? Tegnap mi történt?
Már szünetben jöttek az osztálytársak, és újságolták nekem: „Képzeld el, Ilonka néni! Megtanulta. Most már tudja.”
És megjelent a harmadikos nagylegény mosolygó arccal. Méltóságteljesen körbe járatta a tekintetét a hallgatóságon, és emelkedett hangon elkezdte mondani: „Én Istenem, felébredtem…”
És tényleg elmondta. Tényleg megtanulta. Nagyon büszke volt magára. Hát még a többiek! Ők meg arra, hogy mi mindezt türelmesen kivártuk.
„Ilonka néni, te nagyon türelmes voltál. Minden héten beírhattál volna egy egyest neki. Egyes, egyes, egyes… De te ezt nem tetted.” – mondta az egyik hittanos csoporttársa.
Hát tényleg nem tettem. Arra gondoltam, hogy mennyi egyest kaphattam volna már én is ebben az életben. Csak úgy sorakoznának az üzenőmben.
Mert mi lett volna velem, ha Isten nem egy irgalmas, jóságos és türelmes Isten? Ha bűneim szerint cselekedett volna velem, és megfizetett volna nekem minden álnokságomért?
De Ő nem ezt tette. Hanem Jézus Krisztusért megbocsátott nekem. És részesített engem Krisztus igazságában.
Kegyelmet kaptam! Nem nyomaszt többé a múlt. Nem rémít a jelen, és nem aggaszt a jövő. Jézus Krisztus bűntörlő vére lemosta minden vétkemet.
Van ennél nagyobb öröm ebben a földi életben? Van ennél nagyobb ajándék, amiért érdemes sorban állni, és türelmesen várakozni?
Bárcsak ezt ma mindenki megtudná! Bárcsak ezt ma mindenki meghallaná! Hogy Isten szeretete a szívünkbe árad a nekünk adott Szentlélek által.
Mert szeret az Isten. Mert megbocsát az Isten. Nem kell tovább bűneink terhével együtt élni. Jézusért elvette minden szégyenünket, és részesített minket az Ő kegyelmében.
Ó, Pünkösd! Áldott ünnep! Ünnepek ünnepe. Az ünnepek koronája. Amikor Isten minden ígérete Jézus Krisztusban beteljesedik. Amikor egészen közel jön az Isten. És bennünk lakozóvá lesz.
Ezért ujjong a lelkem, és így imádkozom: Mennyei Atyám! Te magad vagy a szeretet, amely Jézus Krisztusban megjelent itt a földön. A Te szereteted ma is kiűz minden félelmet. Szentlelked által a szívembe árad, és megkoronázza az ünnepet. Kegyelemmel és irgalommal vesz körül, és részeltet engem Krisztus igazságában. Az Ő nevében kérlek, add meg nekünk ígéreteid beteljesülését. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész