Zsoltárok könyve 5,12

Isten tenyerén – 63. rész
Nemrégen beszélgettem valakivel, aki ezt mondta nekem: „Azok alapján, amiket az elmúlt időben láttam és megéltem, csak annyit tudok mondani: Nincs Isten.”
Ó, ne! – kiáltottam fel hangosan. Nagyon kérem, csak ezt ne mondja. Mondja inkább azt, hogy: Segíts, Istenem! Nem értem, ami történik. De kérlek, segíts! Adj világosságot a szívembe, a lelkembe és az elmémbe! Ne hagyj engem a teljes istentelenségben elveszni…
Örültem, mert elfogadta a helyreigazítást. Elcsendesedett, és megígérte, hogy így fog tenni.
Mert amikor közel jön hozzánk Isten szeretete, amikor világosság támad a szívünkben, és messze űzi tőlünk a sötét gondolatokat, akkor rájövünk: nem Isten a mi problémáink okozója, hanem sokkal inkább Ő a felelet, a megoldás a problémáinkra.
Boldog ember az, aki a problémáival, a nehézségeivel, betegségeivel és minden nyomorúságával az Istenhez szalad. Aki a mindenható Istenbe veti bizalmát, és Tőle kér segítséget. Az ilyen ember megtapasztalja azt, hogy Isten karja ma is erős, ki van nyújtva. Hogy Isten nem lett gyengévé, nem lett erőtlenné. /Ézs 59,1/
Zámolyi szolgálatunk alatt (1986-1996) sokan megfordultak az ifjúsági táborainkban, melyeket először Gárdonyban, később Velencén a Timóteus házban tartottunk. Egynapos egyházmegyei ifjúsági napokat is rendszeresen szerveztünk. Szénási Sándorné Judit néni bicskei lelkipásztor különösen is a szívén viselte, és velünk együtt szervezte ezeket a találkozókat.
A gyülekezeti egyhetes evangélizációkra gyakran hívtunk vendégszolgálókat. Többször szolgált közöttünk Szabó Imre sárbogárdi lelkipásztor és felesége, Éva néni.
Ezeken az alkalmakon sokan megragadták a felkínált lehetőséget, és az Úrhoz menekültek. Az egyik idősebb, már nyugdíjas gyülekezeti tagunk azt mondta: „Most értettem meg Isten szeretetét. Mintha egy lepel hullt volna le a szívemről. Egészen közel jött hozzám a megváltás üzenete. Jézus Krisztusban egy új életet kaptam. Azóta mindent másképpen látok.”
Többen elkezdték naponta olvasni a Bibliát. Ezáltal az Isten Igéje, az igazság beszéde mindennapi valósággá és megtapasztalássá lett a számukra. A legkisebb és a legnagyobb dolgokban is vezetést kaptak belőle.
Sokan imádkoztak így velünk együtt:
Mennyei Atyánk! Örömre derülnek mindazok, akik Hozzád menekülnek. Nálad semmivé lesz a sokféle látszat, illúzió és a hamis gondolat. Oltalma és pajzsa vagy mindazoknak, akik szeretnek Téged, és szeretik a Te Nevedet. Szentlelked és Igéd világossága, az igazság beszéde vezessen és óvjon minket egész életünkben. Jézus nevében kérünk. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész