Ézsaiás könyve 43,18-19

Isten tenyerén – 85. rész
41 évnyi házasságunk alatt 4 alkalommal költöztünk. Mindig úgy képzeltem el a költözést, hogy az új helyre már csak azokat a dolgokat fogjuk elvinni magunkkal, amikre ténylegesen szükségünk lesz.
De ez sajnos egyik költözésnél sem sikerült. A pakolás elején még egy darabig tudtam szortírozni, de azután mindig gyorsítani kellett. A végén már csak pakoltunk be mindent úgy, ahogy jött.
Mert nem maradt elég idő az átnézésre, a végiggondolásra, a fontos és a nem fontos dolgok közötti különbségtételre. Így történhetett meg az, hogy továbbvittünk az új helyünkre sok felesleges kacatot, kinőtt ruhákat és használaton kívüli, haszontalan tárgyakat is.
Különleges dolog az idő. Egyre gyorsabban fut, és mégis el akarja hitetni velünk, hogy: „Ej, ráérünk arra még!”
De én elhatároztam, hogy most már nem hiszek neki. Ugyanis nagyon jól tudom, hogy eljött az idő… Már nem szabad tovább halogatni a rendezetlen dolgokat! Mert nem élhetünk tovább az általunk felhalmozott nagy szemétkupac tetején.
Akkor mi is a mi feladatunk most, 2023 tavaszán? A kifizetetlen számlákat ki kell fizetni, a felesleges kacatokat ki kell dobálni. A meg nem bánt bűnöket meg kell bánni. A másoknak meg nem bocsátott bűnöket meg kell bocsátani.
A régi dolgokat nem kell többé emlegetni, és a régi sérelmeket egy perccel sem érdemes tovább magunkkal cipelni. Mert eljött az idő!
Az Úr újat cselekszik. Új dolgokat akar nekünk adni. Új feladatokat akar ránk bízni. És most ennek kell helyet készítenünk. A szívünkben, a lelkünkben, a gondolatainkban. Ezért most fizikailag és lelkileg is lomtalanítani kell.
Bátran mondjuk a rossz gondolatoknak, hogy: „Kifelé! Semmi keresnivalód nincs többé nálam!” Bátran vegyük fel a harcot mindazokkal a rossz szokásokkal, amelyek eddig akadályoztak minket abban, hogy az Úrnak feltétel nélkül átadjuk magunkat.
Ehhez kérek most imádságban én is segítséget az Úrtól:
Mennyei Atyám! Nem akarok többé a múlt fogságában és a régi rossz beidegződések kötelékében élni. Kész vagyok elbúcsúzni ezektől. Megnyitom szívemet-lelkemet, gondolataimat a Te Igéd és Szentlelked munkája előtt.  Mert Te újat cselekszel, ami most kezd kibontakozni. Én pedig szeretnék Veled együtt mozdulni, és a Te tervednek áldott részese és eszköze lenni. Jézus nevében kérlek. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész