János első levele 4,18

Isten, a mi mennyei Atyánk szüntelenül vár ránk. Az Ő szíve telve van szeretettel. Azért küldte el Jézus Krisztust, az Ő egyszülött Fiát erre a Földre, hogy minél többen hazataláljanak az atyai házba, s megbéküljenek Ővele.
A mi mennyei Atyánk nagyon jól tudja, hogy a veszteségeink, a sérüléseink egyszer olyan nagymértékűek lesznek, hogy kétségbe fogunk esni saját elrontott, kiüresedett, örömtelen, műfényekkel megvilágított életünk miatt.
És akkor nagyon fontos, hogy legyenek majd mellettünk olyan emberek, akik segítségünkre sietnek, és időben megmondják nekünk, hogy az elrontott életünket, a kiüresedett szívünket, a félelmektől zakatoló gondolatainkat Jézus Krisztushoz kell vinni.
Amíg az ember el van telve önmagával, saját maga teljesítményeivel, örömeivel és bánataival, az őt körülvevő világgal, addig nem képes megismerni és szeretni Jézust. Mert nem a sikerek, nem is a kudarcok, nem az öröm, de nem is a bánat hozza el a szívünkbe Jézust, hanem az Ige és a Szentlélek.
Az ember lelke egy tudatos, személyes döntés alapján kerül bele az Isten országába. Csak úgy spontán, a sors által, érzéseink által sodortatva nem tud a lelkünk bejutni Isten jelenlétébe.
A Jézus Krisztushoz való megtérés alapvetően így történik: szívemet átadom Neki, s befogadom Őt a szívembe. Beengedem Jézust életem közepébe, s átadom Neki az irányítást. Elfordulok bűneimtől, és hit által elfogadom, hogy Jézus vére megtisztít engem minden bűntől. Így megbékülök Istennel, az én mennyei Atyámmal is.
Aki másképpen akar bejutni az Isten országába, az becsapja önmagát. Aki kezében akarja tartani továbbra is élete irányítását, és életének bizonyos területeit visszatartja az Istentől, az nem tapasztalja meg az élő Istennel való közösséget. Az ilyen ember szüntelenül fél az Istentől, és azt hiszi Róla, hogy Isten rosszat akar neki.
Akkor milyen az a”teljes szeretet, amely kiűzi a félelmet”?
A Biblia így írja: Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte ebbe a világba. Rossz társaságba küldte, gonosz emberek közé, kiszolgáltatottságba, veszedelembe. A keresztre küldte, a halálba küldte azért, hogy megmentse ezt a világot.
Ma sincs más válasz félelmeidre. Ma is csak ez az egyetlen egy szeretet, amely meg tud téged szabadítani bűneidtől, s a bűneid következményeitől való félelemtől. Egyedül Isten szeretetében van meg az a gyógyító erő, amely által az ember képes újat kezdeni.
Ha te szeretnéd félelem nélkül, Isten szeretetébe vetett hitben és bizalomban élni földi életed hátralevő idejét, akkor mondd el ezt az imádságot:
Úr Jézus Krisztus! Te nem csak beszéltél Isten szeretetéről, hanem be is mutattad azt. Engedted, hogy gonosz emberek keresztre szegezzenek. Én tudom, hogy mind, ami kín s ütés ért, magam hoztam Reád. Uram, e szenvedésért lelkemben ég a vád. /341.dics.3. vers/
Bocsásd meg nekem az én szeretet nélküli életemet, amely oly sok félelemmel van tele.
Szentlelked által töltsd ki szívembe Isten szeretetét, és adj nekem egy félelem nélküli, bátor, másokat is Hozzád segítő, szolgáló életet. Ámen

Kertész Péterné református lelkész
jogvédelem