1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!

Ezékiel könyve 37,9

Isten tenyerén – 242. rész
„Miért kell az alvót felébreszteni? Mit jelent az éneknek ez a sora? Szerintem az alvót hagyni kell aludni!” – mondta ma hittanórán az egyik gyermek, amikor a pünkösdi énekünket énekeltük. Éppen ennél a sornál tartottunk: „Jöjj, az alvót ébreszd fel, jöjj, a bűntől tisztíts meg!”
Elmondtam neki, hogy a Bibliában az alvás a Krisztustól független életet, a lelki halált jelenti. A felébredés pedig a Krisztushoz való odafordulást, a lelki halálból való feltámadást jelenti.
Ó, de szörnyű lenne az számunkra, ha nem lenne felébredés! Ha örök halálban maradna a lelkünk. Ha nem ragyogna fel számunkra Krisztus, a fényes hajnalcsillag /Jel 22,16/.
Nagy szomorúsággal tapasztaltam az elmúlt időben, hogy a keresztyének közül is sokan visszaestek, visszamentek a lelki halál állapotába. Szép lassan elaludtak. Mély álomba merültek. Nem mozgatják már őket Isten Lelkének a dolgai. Már csak mutatóban maradtak meg az életükben azok a vallásos cselekedetek, amelyekkel még leplezni próbálják lelki érzéketlenségüknek égbekiáltó jeleit.
Gyakran előfordul, hogy igazán megharagszunk arra a valakire, aki próbál minket felébreszteni, kilökdösni a mély alvás állapotából. Úgy gondoljuk, hogy rosszat akar nekünk. Ellenségként nézünk rá. Igyekszünk elkerülni, kikerülni a vele való találkozást.
A mai napon nagy volt a bánatom. Őszintén bánkódtam amiatt, hogy hányszor és hányszor próbál Isten bennünket az Ő Szentlelke és Igéje által felébreszteni, mi pedig válaszképpen egy ellenséges magatartást veszünk fel Vele szemben. Szinte meg vagyunk sértve, ha egy-egy Ige eltalál minket. És a postásra is haragszunk, aki átadta nekünk a mennyei üzenetet.
Ma elterjedt a keresztyénségnek az alapjáraton való megélése. Mivel elfogyott az üzemanyag, már csak lendületből gurulunk.
Az egyik lelkipásztor mesélte, hogy a gyülekezetükben több szülő is így biztatta a konfirmációra készülő gyermekét: „Már nem sok van hátra. Bírd ki már ezt a néhány alkalmat! Utána aztán úgyis azt csinálsz majd, amit akarsz.”
Azt csinálsz majd, amit akarsz. Ez az ember örök vágya és kísértése. Végre azt csinálni, amit én akarok. Otthon, a munkahelyen, a gyülekezetben, a templomban is azt csinálni, amit én akarok.
Isten ma ébresztgeti halófélben levő lelkünket, és Szentlelke által a fülünkbe kiált: „Gondolkozz már! Gondold végig, hogy mit csinálsz! És hogy mindez hova fog vezetni!”
Ma a próféta szavaival imádkozom: A négy égtáj felől jöjj elő, Lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész