János evangéliuma 16,20

Mennyi-mennyi szomorúság gyötri nap mint nap az ember lelkét! Melyek lehetnek ezek?
Talán egy régi-régi emlék. Talán egy nagy csalódás. Talán az a fájdalom, hogy nem úgy alakult az életed, ahogyan azt te valamikor elképzelted. Talán egy nagy veszteség. Vagy egy jóvátehetetlen bűn. Vagy egy álom, ami soha nem akart, és most sem akar megvalósulni…
Olyan könnyen ítéletet mondunk azok fölött, akik bulikba járnak, fesztiváloznak, sörözőkben tántorognak, egész éjjel a parkban narkóznak, vagy esetleg otthon élik ki különböző káros szenvedélyeiket.
Pedig „csak” egy titkos szomorúság gyötri a lelküket. Ezért már elviselhetetlenné vált az élet a számukra. És olyan könnyű megoldásnak tűnik meginni egy-két féldecit, egy-két korsó sört, mélyet szívni a narkóból, megnézni a sorozat következő részét. A buliban mindent elfelejteni, az internet minden koszos bugyrát kimeríteni…
Mert ezek által rögtön ott találja magát az ember egy másik világban, egy rózsaszín ködben. De sajnos egy nagyon veszélyes világban: az illúziók világában.
Így válik aztán a szomorúság komorsággá, esetleg állandó, felszínes viccelődéssé. És a szív mélyén egyre inkább keserűséggé, kétségbeeséssé, elszigeteltséggé.
Vannak, akik már meg se hallják a vigasztaló szót, a Jézustól jövő hívó szót. Mert már nem akarják meghallani. Inkább beletemetkeznek saját szomorúságukba, és még mélyebbre ássák bele magukat a vigasztalhatatlanságba.
Pedig Jézusnál van vigasztalás mindenféle szomorúságra! Ő az a Valaki, aki ezen a világon a legnagyobb és legmélyebb szomorúságot élte át akkor, amikor a kereszten váltságul adta értünk önmagát. Ő mindenkinél jobban tudja, hogy mit jelent a szomorúság. Ő mindenkinél jobban ismeri a teljes elhagyatottság szomorúságát. Ezért tud rajtunk segíteni. És nem csak tud, hanem akar is.
Ezért engedd be Őt a szomorúságodba! Az Ő jelenlétében megvigasztalódik majd a szíved. Ő az egyedüli, aki határt tud szabni minden végtelennek és parttalannak tűnő szomorúságodnak.
És akkor Jézus kezét fogva, Jézusba belekapaszkodva kiderül: ugyanaz a szomorúság, ami Jézus nélkül lever és a mélybe taszít, Jézussal együtt nagy magasságokba emel fel. Ugyanaz a szomorúság, ami Jézus nélkül gúzsba köt és megbénít, Jézussal együtt meggyógyít és jobb emberré tesz.
Ezért ne a búnak add át a fejedet és a gondolataidat, hanem Jézusnak! Mert Ő még a szomorúságot is a javunkra tudja fordítani. Ahogyan Ő mondta: „A ti szomorúságotok örömre fordul.”
Imádkozzunk:
Úr Jézus Krisztus! Hozzád jövök. Nem akarok többé egyedül maradni a szomorúságaimmal. Kérlek Téged, Szentlelked vigasztaló ereje által fordítsd minden szomorúságomat örömmé. Hadd legyen a szívemben egyre több fény, világosság és remény. Köszönöm, hogy Veled jobbra fordul az életem.
Ámen