János második levele 1,3

akkor öleltem magamhoz örökre

kisgyermek
koromban
sokszor
mondta
igazán
hitte
rajtunk
nem segít más
csak a csoda
és mindig
megjöttek
Istentől a csodák
mindig
volt mit enni
mindig
volt mit felvenni
mindig
volt meleg szoba
a lábunkra
meleg csizma
tudtunk menni
iskolába
és ahogy
a cserépkályha
adta a meleget
Isten szeretete
úgy járta át a szívemet
akkor öleltem
magamhoz örökre
a mennyei Atyát
és Jézust
az Ő egyszülött Fiát

Kertész Péterné Horváth Ilona
református lelkész