János evangéliuma 4,34

Sokszor hallottuk, talán mi is mondtuk vagy gondoltuk már ezt: „Ma jó napom lesz, mert végre azt csinálhatom, amit én akarok!”
A Biblia ezzel szemben egy egészen más életmodellt állít elénk példaként, mégpedig Jézus életét. És az milyen volt? Jézusnak mi adott erőt a földi élete mindennapjaiban? Mi táplálta, mi éltette, mi üdítette fel Őt?
Erről Ő maga így vallott: Az Isten akaratának a megcselekvése. /Jn 4,34/ Ez volt az Ő egész élete: egy Isten iránti engedelmes, Istennek átadott élet. Olyan lelki megerősödést és felfrissülést talált ebben, hogy még testi fáradtsága és éhsége is eltűnt.
Mert Ő azért jött el közénk, hogy az Atya akaratát cselekedje első lélegzetvételétől utolsó leheletéig. Nem önmagának kedveskedett, hanem az Atya kedvét kereste. /Róm 15,3/ Ez volt az Ő szeretetből fakadó önátadása, amely során a kereszthalált is önként magára vállalta.
Jézusnak ez az önként bemutatott engesztelő áldozata kedves volt Isten előtt. Honnan tudhatjuk mi ezt? Onnan, hogy az Atya nem hagyta Őt a sírban, hanem kihozta a halálból, megdicsőítette az Ő szent Fiát, és magához felemelte.
És mi mikor tapasztalhatjuk meg Jézus Krisztus halálának és feltámadásának minden érdemét? Akkor, ha az Ő irgalmas, megbocsátó szeretetből fakadó hozzánk fordulását azzal viszonozzuk, hogy mi is Hozzá fordulunk. Ha hálás szívvel és hittel, alázattal Őreá bízzuk magunkat, és odaszánjuk egész életünket a Neki való engedelmességre. S akkor Ő megbocsát nekünk, Szentlelke által átformál, és alkalmassá tesz a Vele való közösségre.
Mert Isten e mostani időre nézve is elkészítette az Ő tervét. Ennek a tervnek a megvalósulásához azonban olyan emberekre van szüksége, akik ismerik és szeretik Őt, akik bíznak Benne, és akik készek magukat teljesen, minden feltétel nélkül odaszánni az Isten iránti engedelmességre.
Jézus Krisztus bemutatta nekünk, hogy áldozatban van az igazi élet. Nem abban, hogy önmagunkat, vagy a mi akaratunkat valósítjuk meg, hanem abban, hogy az Ő tervét és akaratát örömmel és önként elvégezzük.
Erre egyedül Isten Szentlelke tud minket felindítani, felkészíteni és alkalmassá tenni. Mert ez a magunk erejéből és bölcsességéből nem megy.
Ha te Isten dolgairól és akaratáról már nem csak olvasni, hallani és beszélgetni akarsz, hanem kész vagy arra, hogy személyesen is beállj Isten szolgáinak a sorába, hogy elvégezd a Tőle kapott megbízatásodat, akkor mondd el ezt az imádságot:
Úr Jézus Krisztus! Te nem kímélted a saját életedet, Te nem magadnak kedveskedtél. A Te eledeled az volt, hogy teljesítsd az Atya akaratát, és bevégezd az Ő munkáját.
Bocsásd meg nekem, hogy én újból és újból visszazuhanok a saját akaratom és vágyaim teljesítésének a bűvkörébe, és megrémülök attól, hogy magamat teljesen átadjam Neked.
Jöjj Szentlélek! Vedd el kedvetlenségemet, bizonytalankodásaimat, és indíts fel engem az Isten akaratának örömmel és önként vállalt elvégzésére.
Ámen