János evangéliuma 7,37-38

Isten tenyerén – 116. rész
1975 májusában volt a konfirmációm a Hejcei Református Gyülekezetben. Akkor Debrecenben laktunk, de Victor István lelkipásztorral és kedves családjával keresztyén testvéri kapcsolatban voltunk. Így kerültem be én is a hejcei fiatalok közé.
Még ma is emlékszem, hogy 112 kérdésre kellett megtanulnom a válaszokat. A konfirmáció előtti szombaton volt a kikérdezés a presbitérium előtt.
A legnagyobb örömöt az jelentette nekem, hogy már egy évvel azelőtt, 14 éves koromban befogadtam az Úr Jézust a szívembe, mint személyes Megváltómat. Így a konfirmációi vizsgám és a fogadalomtételem őszinte, Jézust szerető, hívő lélekből fakadt.
A megtérésem napjától fogva minden nap olvastam a Bibliát, és kértem Jézus útmutatását és vezetését az életemre nézve. Rendszeresen megtapasztaltam Isten Igéjének szívemet-lelkemet felüdítő erejét és hatalmát.
Nagy szomorúságot jelentett azonban számomra, hogy Debrecenben a gimnáziumi osztálytársaim között nem volt senki sem olyan, akivel beszélgethettem volna az Úr Jézusról. Inkább értetlenséggel és kiközösítéssel találkoztam a részükről.
Sokat sétáltam az akkori Vörös hadsereg útján (ma Piac utca), és nagyon megszerettem ezt a várost. Azért szerettem, mert mindenhova pillanatok alatt eljutottam. A Nagyerdei körútra. A Kossuth Egyetemhez (ma Debreceni Egyetem). A Nagytemplomban sok hangversenyt végighallgattam, és orgonakoncertekre is elmentem.
Közben örvendeztünk otthon a legkisebb testvérem, András öcsém fejlődésének és növekedésének. Ő 1975 januárjában született kilencedik gyermekként a családunkban.
Sokszor kivittem őt a Nagyerdőre. Leültünk az egyetem előtti szökőkúthoz, és gyönyörködtünk a vízesésben. Amikor sötétedett, kivilágították, és így különféle színekben pompáztak a vízcseppek. Teljesen lenyűgözött minket ennek a látványa.
Amikor a Szentlélekre gondolok, mindig ez az élményem jut eszembe. A víz, az élő víz. Az éltető, a felüdítő, a szomjat oltó, a minden szennyet elmosó és lemosó víz.
Jézus megígérte nekünk, hogy aki hisz Őbenne, annak a belsejéből élő víz folyamai ömlenek majd.
Pünkösd szent ünnepén így imádkozom: Újjáteremtő Szentlélek Isten! Köszönöm Neked, hogy Te ma is felüdíted az én szomjazó lelkemet. Erőd és jelenléted életet és gyógyulást hoz a számomra. Kérlek Téged, add meg nekem, hogy élő víznek folyamai áradjanak az én bensőmből. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész