Pál levele az efézusiakhoz 4,25

Azt szokták mondani, hogy a falu nyelve óriási nagy úr. Ha valakit a szájára vesz, annak annyi. Mert futótűzként terjed minden rossz hír, rágalom és pletyka. Ahogyan a költő is mondja: „Mert ilyenek az emberek – ha valakit szájukra vesznek, az holtig sárban hentereg…” /Zelk Zoltán: Mert így igaz/
De ehhez nem kell falura menni. Így van ez a kisvárosban, de még a nagyvárosban is. Így van ez a munkahelyen, egy iskolai osztályban, egyetemi csoportban, de így van ez a gyülekezetben is.
Az ember sokszor egész nap csak locsog-fecseg. Összevissza, felelőtlenül és meggondolatlanul mondja ki a szavakat. Beszél arról, ami éppen eszébe jut és aki éppen eszébe jut. Csak itt hallotta, meg ott hallotta. Csak ez látta, meg az látta. És mindeközben elfelejti az ember, hogy a szavaknak micsoda hatalma van. Lehet vele ölni és eleveníteni. Építeni vagy rombolni, bátorítani vagy elcsüggeszteni.
A Biblia figyelmeztet minket: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallgatják. És ne szomorítsátok meg Istennek Szentlelkét…” /Ef 4,29-30/ Mert mi jót is várhatunk akkor, ha Isten Szentlelke megszomorodik és elhagy minket?
Mit lehet csinálni azokkal a szavakkal, amiket pletykaképpen, irigységből, keserűségből, haragból és indulatból mondtunk ki és adtunk tovább? Mit tehetünk ilyenkor? Összeszedni már nem tudjuk. Ami elhangzott, az elhangzott. Csak egyet tehetünk: igazán, teljes szívből megbánjuk és abbahagyjuk.
Mert aki nem tudja megfékezni a maga nyelvét, annak az istentisztelete hiábavaló. /Jak 1,26/
Ó, milyen más lenne ez a világ, ha a nyelvünk és a beszédünk a Szentlélek uralma és fegyelme alatt lenne! Milyen más lenne a családi életünk és a gyülekezetünk közössége is!
Csodálatos lenne, felemelő lenne, gyógyító és építő lenne! A szavainkkal egymást vigasztalnánk, építenénk, bátorítanánk. Az Isten Igéje futótűzként terjedne és hatalmat venne minden átkon és romláson. Békesség költözne a szívekbe és a közösségekbe.
Akkor már nem a sárban fogunk hemperegni. Nem a romlásban és pusztulásban fogunk élni. Hanem Isten Szentlelkének, Isten jelenlétének az erőterében. És Isten Szentlelkének gyógyító sugarai megtörik bennünk a hazug szavakat, és igaz beszédeket fogunk szólni. Mindenki az ő felebarátjának.
Imádkozzunk:
Úr Jézus Krisztus! Bocsásd meg nekem a sok hiábavaló, hamis beszédemet. Olyan sokszor megszóltam, besároztam másokat csak azért, hogy én tisztábbnak látszódjak. Őszintén és igazán bánom mindezeket. Szentlelked által adj az én számba igaz szavakat. Tőled való, építő, gyógyító és vigasztaló szavakat. Hadd terjedjen közöttünk a Te országod és a Te királyságod. Ámen