János evangéliuma 13,15

Pünkösd ünnepe az Egyház születésnapja. Isten elküldte az Ő Szentlelkét az apostolokra, hogy igazi tanítványokká legyenek, hogy folytatni tudják Jézus munkáját ezen a földön.
Mert Isten akaratát csak a Szentlélek ereje által tudjuk megcselekedni. A Szentlélek ad erőt arra nekünk, hogy szembe menjünk a saját akaratunkkal, és igent mondjunk Isten akaratára.
Ahogyan ezt Jézus is megtette közvetlenül kereszthalála előtt a Gecsemáné-kertben: „Ne az én akaratom legyen meg, Atyám, hanem a tied.” /Lukács 22,42/
„Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.” /Lukács 22,44/
Mert feladni a saját akaratunkat, az ma is ilyen „halálos, vért verejtékező küzdelem.”
Micsoda harcok és veszekedések mennek a családokban, házasságokban azért, hogy kinek az akarata legyen meg. Hogy kié legyen az utolsó szó. Hogy ki mondja meg a tutit? A férj, a feleség, vagy a gyermek?
És ebben a harcban sajnos sokan nem válogatnak az eszköztárukban, hanem bevetik a legnemtelenebb, a legaljasabb módszereiket is: a csendes zsarolást, a hangos fenyegetőzést, a napokig való duzzogást, a hallgatást. De vannak olyanok, akik a tettlegességtől sem riadnak vissza.
Isten adjon gyógyulást és szabadulást nekünk, hogy ne egymás ellen, hanem egymásért küzdjünk!
Az első Pünkösdkor a Szentlélek behozta Jézust a tanítványok szívébe, és így tette őket késszé és alkalmassá arra, hogy ezentúl ne a maguk akaratát, hanem Isten akaratát cselekedjék.
Jézus jelenvalóvá lett az életükben, és így kezdtek el járni Jézus nyomdokaiban.
Mert Jézus sohasem a saját akaratát kereste. Ő nem magának kedvezett. Egy állandóan ellenséges környezetben is kész volt mindig az Atyára figyelni.
Jézust nem lehetett lefizetni, megvesztegetni. A Sátán is próbálta Őt eltéríteni a küldetésétől, de Jézus ellenállt a Kísértőnek.
Jézus soha nem volt ideges, nem kapkodott. Nem védekezett, nem magyarázta a „bizonyítványát”. Töretlenül haladt előre a Neki kirendelt úton. Nem vitatkozott, nem bocsátkozott hiábavaló szóharcokba.
Nem olvasunk arról sem a Bibliában, hogy valamikor megsértődött volna. (A sértődést nem Jézustól tanultad.)
Így küzdött, így élt, így harcolt Jézus ezen a földön az Isten igazságáért, az Isten országáért. S ezzel példát adott nekünk. Tanított minket arra, hogy Őt követve legyünk mi is az Ő Egyházának élő, Szentlelkes tagjai.
Ma téged is hív az Ő tanítványai, követői sorába. Ha hívására igennel válaszoltál, mondd el ezt az imádságot:

Úr Jézus Krisztus! Bocsásd meg nekem, hogy az én életem olyan méltatlan Tehozzád. Hogy nem a Te utadat jártam, hanem saját magamnak tapostam ki magam előtt az ösvényt.
Jöjj, Szentlélek, formálj át engem. Tégy engem Jézus igazi tanítványává, hogy az Ő jelleme és tulajdonságai láthatóvá legyenek az életemben.
Ámen

Kertész Péterné református lelkész
jogvédelem