1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön…

Ézsiás könyve 55,10-11

Isten tenyerén – 64. rész
Sokan emlékeznek még arra az óriási hóesésre, a hófúvásokra, egyesek szerint mesébe, mások szerint rémálomba illő több napos havazásra, ami 1987. január 10-én kezdődött Magyarországon. Január 12-én, hétfőn reggel pedig megállt az élet az egész országban. A nagy hó mindent betemetett: erdőt, mezőt, rétet, utakat és házakat egyaránt.
Nemcsak falvak kerültek a hó fogságába, hanem még egy olyan nagyváros is, mint Székesfehérvár.
Így természetesen Zámoly is. Egy héten keresztül se ki, se be nem lehetett közlekedni a faluban. A kenyeret is katonai csapatszállító járművekkel hozták be hozzánk a szántóföldeken keresztül.
Éppen egy ötnapos evangélizációra készültünk volna azon a héten, de a nagy hó miatt a szolgálattevők sem tudtak hozzánk eljutni. Ezért gondoltunk egy nagyot: esténként meghívtuk a fiatalokat hozzánk egy beszélgetésre, imádkozásra és bibliatanulmányozásra. Mindezt egy meleg tea kíséretében.
Sokan kaptak akkor áldást, megerősödtek a hitükben és az Úrral való kapcsolatukban.
Aztán elolvadt a nagy hó… Kitavaszodott, és eljött a nyár. A gárdonyi gyermektáborunkba készültünk.
A nagyobb ifisek közül néhányan már segítőnek jöttek velünk. Micsoda boldogság és nagy vállalkozás volt ez! A sok ének, játék, sport, bibliai történetek, ügyességi feladatok, az együtt töltött idő – ezek mind áldást jelentettek mindenki számára.
Ezen a héten többen befogadták az Úr Jézust a szívükbe, akik később majd a konfirmandusok között is ott voltak.
Hisszük, hogy Isten Igéje nem hiába szólt. Mert az elvetett magok kikelnek a szívekben. Kinél előbb, kinél később. De Istennek mindenkor gondja van az Ő Igéjére, és a megfelelő időben beteljesíti azokat az Őt szeretők életében.
Néhány évvel ezelőtt felhívott bennünket valaki, aki ott volt velünk akkor ebben a gárdonyi táborban. Elmondta, hogy most jött el az életében az a pillanat, amikor már felnőttként meg tudta ragadni azt a hitet, amit egykor gyermekként befogadott. És milyen jó, hogy volt mire visszaemlékeznie, és mindabból erőt tudott meríteni.
Ahogyan az Úr megígérte nekünk: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
Ezért így adunk hálát imádságban:
Köszönjük, Urunk Jézus, hogy gondod van a Te Igédre, és beteljesíted azt. Mert idejében kikelnek az elvetett magok. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész