Péter első levele 4,2

Ma az ember egyik legáltalánosabb törekvése az, hogy úgy akar Isten országának a részese lenni, hogy közben Isten akaratát nem akarja teljesíteni. Egy ideig el is döcög így az életének a szekere, de egyszer csak eljön az a pont, amikor már a belsejében dúló állandó harc és feszültség miatt kialakult meghasonlás kirobban belőle.
Az ilyen emberek aztán gyakran mélyebbre csúsznak vissza a világba, mint azok, akik még vallásosnak sem nevezték soha magukat, és nem is akarnak azok lenni. Beteljesedik rajtuk az Ige, amit Pál apostol így ír: „Miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között.” /Róm 2,24/
Mit is mondott az Úr Jézus arról, hogy kik mennek be a mennyek országába? Nem azok, akik mondogatják: „Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát.” /Mt 7,21/
Sokan azon a szinten akarják tartani a keresztyénségüket, ahol állandóan azt nézik: „Mi az a minimum, amit teljesítenem kell ahhoz, hogy még hívő embernek gondoljanak, vagy esetleg úgy nézzek ki?” Ez a képmutató viselkedés azonban senkinek sem jó, senkinek sem használ, és az Isten dicsőségét sem szolgálja.
Isten akaratát cselekedni egyáltalán nem könnyű feladat, mert az mindig szembe megy az ember vágyaival és az emberek kívánságaival. Az ember természete szerint szereti a kényelmet, a megszokást, a jól begyakorlott mozdulatokat, kifejezéseket és a rutinos feladatokat, megbízásokat.
Isten Szentlelke ma hív és szólít bennünket, hogy álljunk át a másik oldalra. Ne támogassuk többé saját megromlott természetünket, saját vágyainkat, hanem álljunk át az Isten oldalára! Ne lázadjunk többé az Ő akarata ellen! Ne keserű beletörődéssel, hanem sokkal inkább örömmel és lelkesedéssel fogadjuk és cselekedjük meg az Ő gondolatait és terveit!
Aki ma eldönti, hogy átáll Isten oldalára, az egyben Isten útjából is eláll. Hogy kell ezt értenünk? Úgy, hogy Isten akaratának a megvalósulásában mi vagyunk a legnagyobb akadályok. Mert mi mindig jobban tudjuk, mint Ő, mi mindig jobban látjuk, mint Ő, és nekünk mindig van egy jobb ötletünk, mint Neki.
Vajon lesznek-e közöttünk olyanok, akik a keresztyénségben nemcsak a minimumot akarják teljesíteni, hanem készek életük hátralevő idejét többé nem az emberek kívánsága és az emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint eltölteni?
Őket nevezi Jézus az Ő testvéreinek, mert így mondta egyszer: „Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem…” /Mk 3,34/
Imádkozzunk:
Mennyei Atyám! Én átállok a Te oldaladra. Nem akarok többé a Te akaratod megvalósulásának az útjában állni, és nem akarok többé lázadni a Te akaratod ellen.
Szentlelked által taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy az én Istenem! A te jó Lelked vezessen engem az egyenes úton! Jézus Krisztus nevében kérlek, hallgass meg.
Ámen