Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek.

Józsué könyve 23,10

Isten tenyerén – 84. rész

A héten éppen kijöttem az egyik iskolából, amikor a kerítéshez odaszaladt az egyik kishittanosom, és azt mondta: „Ilonka néni, várj egy kicsit! Egy nagyon fontos dolgot meg kell beszélnünk.”
És elmondta a problémáját. Csak csacsogott és csacsogott. Közben pedig várta, hogy én mit mondok minderre. Annyit mondtam neki: „Értem. Rendben. Átgondolom, hogy mit tehetek. A következő órán majd megbeszéljük.”
Teljesen megnyugodott, és szaladt vissza a többiekhez játszani.
Akárhányszor eszembe jut ez a jelenet, mindig felmelegíti a szívemet. A gyermekeimmel is átéltem sokszor ilyen kedves pillanatokat. És hasonlóan képzelem el az Úrral való kapcsolatomat is.
„Uram, Jézus! Várj egy kicsit! Most egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk.” Akkor Ő megáll, és figyel. Én meg csak mondom és mondom… Az örömömet, a bánatomat. A kérdéseimet, az aggályaimat és a félelmeimet.
És ennyit válaszol nekem: „Értem. Rendben. Megnézem, hogy mit tehetek érted.” Én pedig a szívemben teljes nyugalommal és békével folytatom tovább az utamat. Mert tudom, hogy Ő foglalkozik az ügyemmel. Mert kitártam Előtte a szívemet. Mindent elmondtam Őneki. Átadtam a terheimet, rábíztam a gondjaimat. Nekem többé nem kell aggódnom miattuk.
Amikor megkérdezi tőlem valaki, hogy mit szeretek én a keresztyénségben, akkor ezt szoktam válaszolni: Azt, hogy a számomra megoldhatatlannak tűnő, nehéz akadályok és problémák mind megoldódnak és elrendeződnek, amikor az Úr kezébe leteszem azokat. Így a mázsás terhek olyan könnyűvé válnak, mint egy szalmaszál.
Hallottam egy keresztyén üzletemberről, aki elhatározta, hogy egy héten csak 1 nap fog aggódni: szerdán. A közben felmerülő problémákat mindig felírta egy kis papírra, és beledobta az „aggódás-dobozába”.
Amikor elérkezett az a bizonyos szerda, elővette a dobozát, és kiderült, hogy közben már annyi minden úgymond “magától” megoldódott, elrendeződött. Milyen jó, hogy feleslegesen nem aggódott miattuk! Mert hitte, hogy Isten cselekszik majd.
Imádságomban ma is megköszönöm az Úrnak:
Mennyei Atyám! Köszönöm szépen, hogy Neked mindent elmondhatok. Már hányszor és hányszor kitártam Előtted a szívemet, és Te meghallgattál. Megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe beavatkoztál, és megmutattad a Te szabadításodat. Jézus Krisztus nevében köszönöm, hogy most is harcolsz értünk, mert ezt Te megígérted. Ezért továbbra is a Te kezedbe teszem le az életemet. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkipásztor