1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét!

Pál második levele a korinthusiakhoz 6,1

Isten tenyerén – 1. rész
Éppen 14 éves voltam. Azon a nyáron egy ifjúsági csendeshéten vettem részt Fonyban. A parókián voltunk elszállásolva. Reggelente vajas lekváros kenyeret ettünk, és igazi, házi tejet ittunk hozzá.
Akkoriban, 1974-ben még nem volt mobiltelefon, számítógépről se nagyon hallottunk, és a parókián TV sem volt. De Isten Igéje hangzott reggel és este, és egész nap ott volt velünk Isten érezhető, tapintható jelenléte.
Fújt a Szentlélek szele. Aki akart, belekapaszkodhatott. Minden nap elénekeltük ezt a szép éneket: „Jézus reád olyan régen vár. Miért nem nyílik szíveden a zár?”
És egyik este megnyílt a szívem. Az evangélizáció után kimentem a parókia udvarára és felnéztem a csillagos égre. Úgy éreztem, hogy Isten szeretete olyan hatalmas erővel tört be az életembe, hogy mindjárt szétfeszíti a bensőmet. Akkor este minden újjá lett bennem. Isten kegyelme eljött hozzám is.
Másnap más emberként ébredtem fel. Nem szégyelltem többé senki előtt kimondani Jézus nevét. Egyetlen egy vágyam volt: szolgálni akarom Krisztust tiszta szívvel és őszinte lélekkel. Örömet akartam Neki szerezni. Hiszen Ő annyit szenvedett értem. A bűneim büntetését elhordozta helyettem, és szörnyű kínok között meghalt a kereszten. És én? Mit tehetnék Érte? Hogyan köszönhetném meg neki ezt a jótéteményét?
Egy őszinte imádságban felajánlottam Neki az életemet: Itt vagyok, Úr Jézus. Átadom Neked az egész életemet. Ezentúl úgy akarok élni, ahogy Te akarod. Ott akarok lenni, ahol Te akarod. Azt akarom mondani, amit Te adsz a számba. És oda akarok menni, ahova Te küldesz. Ámen
Hát így kezdődött! Akkor ott a fonyi parókián Krisztusé lett a szívem. Isten gyermekévé lettem, és egyik pillanatról a másikra új álmok születtek bennem.
Úgy magamhoz öleltem a Szentírást, hogy mindennapi olvasmányommá lett. Azóta egy nap sem telt el az életemben Isten Igéje nélkül. Szüntelenül ezt kérdeztem: Hogyan szolgálhatnám Krisztust még jobban? Még nagyobb odaadással, még több lelkesedéssel!
Egyetlen egy valamitől féltem: Nehogy elpazaroljam az életem! Nehogy eltékozoljam mindazt, amit Istentől ajándékba kaptam!
Ma, 48 évvel később ugyanezért imádkozom:
Mennyei Atyám, segíts! Szentlelked által vezess és tanácsolj. Te adj értelmet a napjaimnak. Hadd élhessek úgy, mint aki nem hiába kapta Isten kegyelmét. Jézus nevében kérlek. Ámen
Kertész Péterné Horváth Ilona lelkipásztor