Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.

Jób könyve 22,27

Vannak emberek, akik mindig csak várják Isten ajándékait és áldásait. Átveszik azokat, de nem válaszolnak rá. És vannak olyanok, akik elfogadják az ajándékokat, és válaszolnak is rá. Valaki ezt egyszer így mondta: „Isten kegyelemmel hajolt le hozzám. Ezzel nem dicsekedni akarok, hanem erre válaszolni.”
A Bibliából tudjuk, hogy Anna is fogadalmat tett az Úrnak, és fogadalmát be is tartotta. /1Sám 1,11/ Isten fiúgyermekkel ajándékozta meg őt, és ő ezt a gyermeket egész életére felajánlotta az Úrnak. Így született meg Sámuel, akinek prófétai szolgálata által egy új korszak kezdődött el Isten népének az életében. Mert az Úr hosszú idő után „többször is megjelent Silóban, és kijelentette magát Sámuelnek igéje által.” /1Sám 3,21/
Jónás az ő engedetlensége után így fohászkodott a hal gyomrában: „De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem.” /Jón 2,10/ S ekkor eljött a szabadulás: „Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.” /Jón 2,11/
Mert amikor elkezdjük teljesíteni az Istennek tett fogadásainkat, akkor Isten különös módon megmutatja életünkben az Ő szabadító munkáját. Ezért nagyon fontos, hogy ne késlekedjünk a válaszainkkal, ne legyünk feledékenyek a válaszadásban, hanem teljesítsük az Istennek tett ígéreteinket.
„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik kedve neki az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!” /Préd 5,3/
Az ördög nagy taktikus. Minket is meg akar tanítani arra, hogy milyen módon taktikázzunk az Istennel való kapcsolatunkban. Egyik célja az, hogy fokozatosan megszokjuk, és egy idő után természetesnek tartsuk Isten ajándékait. És így eléri azt, hogy az Isten áldásaira való válaszaink egyre ritkábbak, egyre halkabbak, egyre bizonytalanabbak lesznek.
Mert nagyon hamar hozzá tudunk szokni a jó dolgokhoz: Isten ellátásához, naponkénti gondoskodó kegyelméhez. Ahhoz, hogy van víz, van villany, van meleg otthon. Hogy van autó, van üzlet, van út, amelyen mehetünk. Hogy van kenyér, amit megehetünk, és van Ige, a lelki kenyér, amit naponként magunkhoz vehetünk. És vég nélkül sorolhatnánk tovább Isten kegyelmének és szeretetének kisebb és nagyobb bizonyítékait.
Ezeket a dolgokat a legtöbbször már csak akkor szoktuk értékelni, ha elvétetnek tőlünk. S vajon vannak-e közöttünk olyanok, akik most, ezekben a nehéz időkben, amikor sok minden elvétetik tőlünk, megengedik Isten Szentlelkének, hogy eszükbe juttassa az Úrnak tett fogadalmaikat?
Azokat, amelyeket meghatódott, áhítattal megtelt pillanatainkban Isten színe előtt megfogadtunk. S amelyekből később nem lettek tettek, csak tettek nélküli üres felbuzdulások és szép tervek maradtak.
Imádkozzunk:
Mennyei Atyám! Bocsásd meg nekem, hogy sokszor elfelejtettem válaszolni a Te ajándékaidra, mert annyira megszoktam azokat. Segíts nekem Szentlelked által meglátni és teljesíteni a Neked tett ígéreteimet. Jézus Krisztus nevében kérlek, hallgass meg.
Ámen