Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek!

Nehémiás könyve 8,10

Isten tenyerén – 111. rész
„Anya azt mondta, hogy mi nem járunk templomba. Ezért én ezt a meghívót itt tartom a tolltartómban, és mindig nézegetem. Néha órán is előveszem, és megsimogatom a templom képét. Olyan szép.” – mondta ma hittanórán egy kisleány.
Nekem pedig sírni lett volna kedvem. Mert ma van olyan gyermek Magyarországon (és nem is csak egy), aki nagyon szeretne templomba jönni, de nem jöhet. Akinek annyi adatik meg, hogy a meghívó elején lévő templom képét simogassa.
Vajon meddig jöhetünk még szabadon, minden gond és üldözés nélkül templomba? Vajon meddig adatik meg még nekünk az a kiváltság, hogy Isten házában összegyülekezhetünk?
Meddig állhatnak még templomaink, melyek az égre mutatnak, és Isten felé terelgetik a tekintetünket? Melyeknek a csúcsán ott ragyog a csillag, és üzeni nekünk: „Ember, ne félj! Van remény!”
Sokszor elmondom a gyermekeknek azt, hogy a templom az a hely, ahova azért jövünk, hogy tiszteljük Istent. Hogy hódoljunk Neki. Hogy dicsőséget adjunk Neki. Hogy megköszönjük Neki az életünket. Hogy megtöltekezzünk az Ő jelenlétével, Igéjével és Szentlelkével. És erőt kapjunk Tőle a folytatáshoz.
Mert Krisztuson kívül nincs reménység. Krisztus nélkül csak bánat van, szomorúság és kilátástalanság.
Ezért azt mondtam ennek a kisleánynak: „Valahányszor ránézel a meghívón lévő templomra, mindig mondjad: Köszönöm, Úr Jézus, hogy szeretsz engem. Ezért nem kell többé bánkódnom és szomorkodnom. Mert Benned van az én reménységem és menedékem.”
Az egyik kisfiú elmesélte, hogy sajnos le kellett törölnie a telefonjáról a Bibliai történetek alkalmazást, mert kellett a hely a lövöldözős játékoknak. Ugyanis minden más játék unalmas. Az egyikben például állatokat kellene megszelídíteni, de abban sincs semmi izgalmas.
Hát igen! Mi abban a nagy hír, ha valaki megszelídül? Ha valaki jó ember lesz? Istenfélő ember. Az Úr előtt örvendező ember.
Pedig nincs ennél nagyobb szenzáció! Nincs ennél nagyobb csoda! Nincs ennél nagyobb gazdagság! Mint amikor Isten Szentlelkének átformáló, újjáteremtő munkája nyomán már nem a bánkódás, nem a sírás, nem a vigasztalhatatlanság, hanem az Úr előtt való örvendezés lesz a menedékünk.
Ezért így imádkozom: Mennyei Atyám! Köszönöm Neked, hogy Krisztusban elvetted minden bánatomat. Szentlelked által megvigasztaltál, és a Benned való örvendezés biztonságával, menedékével megajándékoztál engem. Ezért áldom és dicsérem a Te szent Nevedet. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész