1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.

1Thessz 5,18

Valaki egyszer azt mondta: „Ha valamelyik nap, vagy egy nap végeztével nem jutok el az igazi hálaadásig, akkor azon a napon nem is éltem igazán.”
Mert az igazi hálaadás megnyitja az ajtót Isten áldásai előtt. Aki megtanul rendszeresen hálát adni mindig mindenért, annak az életébe beleárad Isten jelenlétének, jóságának, békességének gyógyító ereje.
A keresztyén házasságban, a keresztyén családban a hálaadás az mindennapi feladat, hivatás. Mert aki igazán hálát tud adni Istennek, az a szívét adja oda Neki. És akinek a szíve Istennél van, az az ember igazán boldog ember.
Mindennapi életünknek leggyöngébb pontja a hálaadás. Egész nap jár az agyunk, gondolkodunk, talán még Bibliát is olvasunk, imádkozunk. De vajon mennyi időt töltünk el hálaadással?
Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak jól imádkozni. Olyan monotonná, üressé vált az imaéletük.
Erre van egy jó gyógyszer: Kezdjünk el hálát adni Istennek! Miért? A Biblia azt mondja: mindenért. A társunkért, a gyermekünkért, a szüleinkért, a máért, a holnapért, a nehézségekért, a próbákért, a munkánkért, a gyülekezetünkért és a krumplifőzelékért. Akkor talán holnap jobban fog ízleni az élet, és könnyebben fog menni minden.
Mert az igazi bajt az ember életében nem azok a dolgok jelentik, amikért panaszkodni és aggódni szoktunk, hanem az igazi nagy bajunk nekünk a hálátlanság.
Mi általában valaminek a végén szoktunk hálát adni: ha meggyógyultunk, ha jól vizsgáztunk, ha ez vagy az sikerült az életünkben. A Biblia szerint a hálának nem a dolgok végén kellene lenni, hanem a dolgok elején. Ugyanis a hálára nem eljutni kellene, hanem mindig abból kellene kiindulni. Először hálát adni, aztán könyörögni, böjtölni, elszenvedni egymást szeretetben, megbocsátani, örülni és boldognak lenni.
A hálás élet nem a csúcs, amire nagy nehezen feljutunk, hanem az alap, amelyen állunk, és ahonnan mindenhova elindulunk.
Jézus egész földi életét beragyogta az Atya iránti hálaadás. Kereszthalála előtt, az utolsó vacsora végeztével ezt olvassuk: „Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.” /Mt 26,30/
Jézus hálákat adva törte meg önmagát. Zsoltárokat énekelve indult feláldozni az életét értünk a kereszten. Nem zokogott kétségbeesetten, nem sajnáltatta magát, hanem hálával áldozott Istennek, az Atyának. És ez a hála akkor az egész mennyet betöltötte, jó illatként szállt fel az Isten trónusáig.
Isten az Ő Szentlelke által hív ma minket egy hálás és örömteli életre. Ha meghallottad az Ő hívását, mondd el ezt az imádságot:
Úr Jézus Krisztus! Bocsásd meg nekem, hogy hálátlanságommal én zártam el az utat a Te áldásaid előtt. Szentlelked által taníts meg engem igazán hálát adni mindenkor mindenért. Hadd legyen a hála életem alapja és kiinduló pontja.
Ámen