Jó csendben várni az Úr szabadítására.

Jeremiás siralmai 3,26

„Írj három jó dolgot és három rossz dolgot!” – ez volt a feladat az egyik munkafüzetben hittanórán. Valaki gyorsan rávágta: jó dolog enni, inni, játszani; rossz dolog az iskola, a tanulás és a fogmosás.
Próbáltam bátorítani őket arra, hogy gondoljunk ezeken kívül másra is. A Biblia például azt mondja, hogy jó dolog csendben várni az Úr szabadítására.
Nemrég valaki felhívott telefonon. Elmondta a problémáját, elmondta a lehetőségeit, és így fejezte be: „Én ennél többet nem tudok tenni.”
Mondtam neki, hogy akkor most itt van a nagy lehetőség: át kell adni az Úrnak mindenestől fogva ezt az ügyet. Le kell tenni az Ő kezébe, és csendben, imádságos lélekkel várni kell az Úr szabadítására. Várni kell arra, hogy az Úr természetfeletti módon beavatkozzon a dolgok menetébe. Hogy megtegye azt, amit mi, emberek képtelenek vagyunk megtenni.
„Ó, én ezt már sokszor így csináltam, de semmi sem változott” – válaszolta egy kicsit indulatosan. „Értem. És miközben várakozott, mire gondolt, és miket beszélt? Talán várakozás közben is ilyen indulatos és türelmetlen volt?” – kérdeztem vissza.
Kiderült, hogy igen. Mert ő egyáltalán nem tud várni. Mindig ideges, ha bárhol várakozni kell. Olyan típusú ember, akinek mindig minden rögtön és azonnal kell. Szereti látni és kézben tartani a dolgokat.
„Akkor lehet, hogy a keresztyénséget mégsem nekem találták ki? Mert abban túl sok a várakozás és a bizonytalansági tényező” – válaszolta szomorúan.
Én azért nem adtam fel ilyen könnyen. Mondtam neki, hogy senki sem születik türelmes várakozónak. A türelemmel való várakozást, az Úr szabadítására való ráhagyatkozást tanulni kell. Ezt hosszú-hosszú évek során, kételyek és kudarcok között tanuljuk meg. Mert egyszer csak a Szentlélek megvilágosítja előttünk, hogy sokkal jobban járunk, és igazán jót akkor teszünk magunknak, ha elkezdünk csendben várni az Úr szabadítására.
Itt az Advent. Nagyon nagy lehetőséget kapunk most mindannyian az Úr Jézustól. Kezdhetjük tanulni a türelmes várakozás minden módját és formáját. Elkezdhetjük megvallani a hitünket, és naponként példát adhatunk abban, hogy mit is jelent csendben várni az Úr szabadítására.
Ma így imádkozom: Mennyei Atyám! Köszönöm Neked, hogy Te egy ajándékozó Isten vagy. Jézus Krisztusban mindennel megajándékoztál bennünket. Szentlelked által segíts nekem minden helyzetben türelmesen, hívő lélekkel várni a Te szabadításodra. Hadd lehessen ezáltal is áldott az Adventünk. Jézus nevében kérlek. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona
református lelkipásztor