Jézus tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra…

János evangéliuma 17,1

Vajon minek az órája jött el? Miről beszél itt az Úr Jézus az Ő főpapi imádságában?
Egy olyan óra jött el most Jézus számára, ami soha senki számára nem jött el még eddig ezen a földön, és nem is fog eljönni soha ezután sem.
Mert a legsötétebb éjszaka órája jött el. A legszörnyűbb szenvedésnek és megaláztatásnak az órája. Annak az órája, amelyben az emberek nem tudták, hogy mit cselekszenek. /Lk 23,34/
Mert ha tudták volna, hogy ki az, akinek az arcába köpnek, akit korbáccsal vernek, akinek a fejét töviskoronával véresre sebzik, akinek kezét-lábát odaszögezik a keresztfára: ha tudták volna, hogy Ő az Isten Fia, akkor megrémültek volna saját maguktól, a saját gonosz cselekedeteiktől. Ha tudták volna! De nem tudták, hogy most az Isten szívét tapossák.
Jézus Krisztus keresztre feszítése a legszörnyűbb gonosztett volt, amit emberek valaha elkövethettek a földön. De ezt nem tudták se a tanítványok, amikor Jézust magára hagyták, se a főpapok, amikor Jézus halálát akarták, se Pilátus, amikor kimondta a halálos ítéletet felette, se a tömeg, amelyik gúnyolódott a kereszt körül, se a római katonák, akik az ítéletet végrehajtották.
Rettentő gonoszságot cselekedtek, de nem tudták, hogy ez valójában mekkora gonoszság.
Ennek az órája jött el. Az elrendelt óra, amit az Atya rendelt el Jézus számára, és amire a Fiú igent mondott.
Ez az óra nem véletlenül jött el. Ez benne volt Isten örök tervében és akaratában. Mert Jézus így dicsőítette meg az Atyát, hogy engedelmesen végigjárta a Számára elrendelt utat: áldozatul adta magát, feláldozta ártatlan, tiszta életét a bűnös emberek helyett. Mihelyettünk. Mindnyájunk helyett.
Az Atya pedig úgy dicsőítette meg a Fiút, hogy kihozta Őt a halálból, és engedelmességéért örök dicsőséggel ajándékozta meg.
Ennek az órája jött el akkor. És most? Most minek jött el az ideje? Vajon tudjuk-e, halljuk-e, hogy szól az ébresztő?
Mert Isten Szentlelke figyelmeztet minket: Vigyázz, ember! Állj meg! Ne siess ennyire! „Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid!” /Jób 38,11/
Ne akard elhomályosítani az örök rendet tudatlan szavaiddal! /Jób 38,2/ Ne bölcselkedj felettébb, és ne tarts magadról túl sokat! Alázd meg magadat a mindenható Isten előtt, és akkor Ő reád tekint, és elhozza számodra a megpróbáltatás után a vigasztalódás és a felüdülés óráját.
Imádkozzunk:
Úr Jézus Krisztus! Te mindig tudtad, hogy minek jött el az ideje. Bocsásd meg nekem, hogy én sokszor csak vakon tapogatózom, és nem jutok előre.
Segíts nekem Szentlelked által, hogy felismerjem a Tőled rendelt időket és alkalmakat, és engedelmes, alázatos szívvel végigjárjam a legnehezebb utakat is, tudva, hogy Te mindig elhozod a szabadulás óráját.
Ámen