Jézus Krisztus miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.

Péter első levele 3,22

Isten tenyerén – 112. rész
A Bibliából tudjuk, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk feltámasztotta Jézust a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben. Feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is. Mindent az Ő lába alá vetett, és Őt tette mindenek felett az Egyház fejévé. /Ef 1,20-22/
Ezzel egy új korszak lehetőségét nyitotta meg a számunkra. Nem kell többé földhöz ragadtan élnünk. Nem kell többé kiszolgáltatva lennünk életellenes, elnyomó, testet-lelket megnyomorító erőknek és hatalmaknak.  
Mert a földi rendszerek, uraságok és hatalmasságok mind-mind szolgaságba hajtják az embert. Az ember lelkét gúzsba kötik, és csak egy meghatározott kereten belül engedik mozogni.
Jézus Krisztus mennybemenetele azonban tágasságra hív minket. Arra, hogy vegyünk egy nagy levegőt, és engedjük, hogy a mennyei világ valósága, tisztasága, ereje és szabadsága átjárja egész lényünket.
Mert Isten az Ő nagy szeretetéből Krisztussal együtt minket is feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban. /Ef 2,6/
Ezért nem kell többé sötét szellemi erők, földi méltóságok és hatalmasságok uralma alatt élnünk. Levethetjük a bilincseket, amiket mi vettünk magunkra, vagy mások raktak ránk. Kitörhetünk a mindennapi szörnyű sötétség, szürkeség, kilátástalanság és reménytelenség fogságából.
Mert az Úr erős karja minket is megszabadított. Ahogyan egykor Jézust megszabadította. Akinek nem volt szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna. Sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Mert Jézus megvetett volt, emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia és betegségeink ismerője.” /Ézs 53,1-3/
Aki önként ment a halálba, és hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják. Aki sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. /Ézs 53,12/
Ezt a Jézust az Atya feltámasztotta, és az Ő örök dicsőségébe maga mellé felemelte. Ezzel elkezdődött a világtörténelemnek egy új korszaka.
Most már lehet az Isten közelében élni. Lehet hallani az Ő hangját, és lehet beszélgetni Vele. Lehet az Ő jelenlétében gyógyulni és vigasztalódni. És lehet mennyei erőt venni.
Ezért így imádkozom: Úr Jézus Krisztus! Te áthatoltál az egeken. Áttörted a lehetetlenségek és tehetetlenségek hatalmas és kemény kőfalát. Győztes úrként visszatértél a mennybe. Levetetted magadról a földi lét minden gúzsba kötő erejét, fenséges méltóságba és dicsőségbe öltöztél.
Szentlelked által emelj magadhoz, hogy örökké a Te közeledben, a Te jelenlétedben élhessek. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész