1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Jézus ezt mondta nekik: Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!

János evangéliuma 20,21-22

Isten tenyerén – 58. rész
Hogyan is éltünk mi Zámolyon? Először is beszereztünk két 25 literes nagy ballont, és hetente kétszer abban hozta a Férjem Székesfehérvárról az ivóvizet. Ebből a vízből ittunk és főztünk. Minden másra pedig a kútvizet használtuk.
És hogy működött a telefonálás? Úgy, hogy felvettük a telefonkagylót, megtekertük a készülék oldalán levő kurblit, és akkor bejelentkezett a postáskisasszony. Bediktáltuk neki a telefonszámot, aztán letettük a kagylót. Egy idő múlva csörgött a telefon, és akkor már vonalban volt az a személy, akit ilyen módon mi hívtunk meg egy beszélgetésre.
A faluban nagyon gyakran elment az áram. Ha jött egy vihar, vagy szél támadt, már sötétségbe borult minden. Ezért sürgősen be kellett szereznünk zseblámpákat, petróleumlámpát és gyertyákat.
A parókiaudvar végében volt egy tyúkól. A gyülekezet asszonyai nagyon bátorítottak, hogy tartsunk tyúkokat. Mert így meg lesz oldva a hús és a tojás kérdése.
Próbálkoztunk is vele, mert Gerjenből már volt ezen a téren tapasztalatunk. De itt nem sok sikerrel jártunk. Mert sorban elpusztultak a csibék, amelyeket tavasszal vettünk. Ebből megértettük, hogy nekünk nem a gazdálkodás lesz itt a fő profilunk.
Hanem micsoda? A Biblia ezt így mondja: a lelkek megmentése. Az elveszettek hívogatása az Isten országába. „Mert aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” /Jakab 5,20/
Jézust is azért küldte el az Atya erre a Földre, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. Mi is azért küldettünk Zámolyra, hogy megkeressük és az Úrhoz vezessük az elveszett lelkeket. Mert Jézus így mondta: “Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”
Ez volt a mi megbízatásunk és egyben az Úrtól kapott feladatunk is. Csodálatos kiváltság volt számunkra az evangélium hirdetésének a lehetősége.
Ahogyan Corrie ten Boom írja egyik könyvében „Csak legyetek ott velük, éljetek közöttük, és mutassátok be nekik Krisztust! Nem kell nagy dolgokat tenni. Csak Jézusra nézni, és akkor az Ő jellemét fogjátok tükrözni. Ő pedig kimondhatatlanul szereti az elveszetteket. Ha engeditek, hogy Szentlelke által Krisztus éljen bennetek, akkor ugyanaz a mérhetetlen szeretet költözik majd a ti szívetekbe is az elveszettek iránt.”
Ezért délutánonként kinyitottuk a parókiaudvar nagy kapuját. Én pedig úgy játszottam a homokozóban a gyermekeinkkel, hogy mindenki beláthatott az udvarunkra, aki a busztól ment hazafelé. Imádkoztunk azért, hogy az Úr hozza be azokat, akiket Ő akar. Többen így jöttek be hozzánk, és így kezdődött el a gyülekezet életében egy új fejezet.
Ez volt a mi nagy vigasztalásunk: Nem a saját erőnkből kell ezt végezni. Nem a saját bölcsességünkkel és buzgóságunkkal. Hanem Krisztus erejével és az Ő Szentlelkének a bölcsességével.
Ezért így imádkoztunk:
Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Te küldtél ide minket azért, hogy embereket térítsünk Tehozzád. Köszönjük, hogy nem a saját erőnkkel kell ezt tennünk, hanem naponként adod nekünk a Te Szentlelked erejét. Add, hogy világítson az életünk, és mindig Tereád mutasson. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész