1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le őket.

Jeremiás könyve 30,19

Isten tenyerén – 56. rész
Az elmúlt héten az egyik gyermekünk éppen búcsúzkodott tőlünk, és elindult a kapu felé. Akkor hirtelen visszafordult, és azt mondta: „Apa, Anya! Olyan jó, hogy vagytok! Köszönöm, hogy vagytok! Mindent nagyon köszönök nektek. Annyi mindent kaptam tőletek. Annyi mindenre megtanítottatok. Feleségemmel együtt mindketten így gondoljuk. Mindent hálásan köszönünk.
Egymásra néztünk a Férjemmel, és azt éreztük: nálunk most összeért az anyák napja és az apák napja. Pedig sem május, sem június nincs most. Ugyanis januárt írunk. Hát akkor mi történt?
Az, hogy a 33 éves fiúnk felnőtt lett. Elkezdte az életét a hála szemüvegén keresztül nézni.
A hálaadás az én életemet is nagyon sokszor a helyére tette már. Amikor a kesergésből és a búsúlásból a hálaadásra váltottam, másképp kezdtem látni a múltat, a jelent és a jövőt is.
Miközben ezeket a sorokat írom, már nagyon jól tudom, hogy a múlt eseményeinek a leírásához is csak hálás szívvel szabad nekiindulni. Mert ha nem így tenném, akkor a múlt történései a csüggedésbe taszítanának bele. De mivel már megszületett a hála a szívemben, ezért a múltam nem elcsüggeszt, hanem ellenkezőleg: bátorít.
Mire is bátorít engem a múltam? Arra, hogy még nagyobb lendülettel, még nagyobb odaadással szolgáljam az Urat. Hogy még kitartóbban, még buzgóbban keressem Őt és az Ő akaratát. Mert megéri mindent odaadni, és megéri teljes erőbedobással követni a Megváltót, az Úr Jézus Krisztust.
És amikor így, hálás szívvel nézek vissza a múltba, akkor az átírja a jelenemet és a jövőmet is. Világos színek kerülnek fel a palettára. Megszűnik a szürkeség, az egykedvűség. Elkezd élni az élet.
Most így, a 2023-as év elején különösen is aktuális feladat számomra, hogy megszabaduljak a sötét szemüvegemtől. Ugyanis az ördög minden nap reggelén újból és újból felkínálja nekem, és odanyújtja felém a sötét szemüveget. Hogy azzal nézzem a nagyvilágot, és azzal nézzem az én kisvilágomat is.
Rajtam múlik, hogy átveszem-e, és viselem-e. Én már döntöttem: semmiképpen sem. Jézus Krisztus nevében visszautasítom a sötéten látás, a csüggedés, és a jövő miatti aggodalmaskodás minden formáját. Megtagadom ezeket, és nem vállalok ezekkel semmiféle közösséget.
Az új évben egy új dalba kezdek: a hálaadás és az Úrban való örvendezés dalába. Mert szeretném, hogy Isten ígérete beteljesedjen az életünkben: „Megszaporítom őket, és nem fogynak el, tiszteletet támasztok irántuk, és nem nézik le őket.”
Imádságomban ezt mondom az Úrnak:
Köszönöm, Istenem, hogy hálás és örvendező szívet adsz nekem. Szentlelked által taníts engem ez új esztendő minden napján, minden óráján megmaradni a Benned való örvendezésben és a Neked való háladal éneklésben. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész