1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.

Ézsaiás könyve 42,8

A Biblia beszámol nekünk arról, hogy Jézus útja itt a Földön nem volt látványos, nem volt tetszetős. Jézus nem szenvedett feltűnőségi mániában, nem kereste az emberek kedvét és elismerését. Szegénységben, megalázottságban járta végig azt az utat, melyet az Atya rendelt el a számára, és melyet Ő önként vállalt.
Így mondja ezt Pál apostol: „Jézus szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” /Fil 2,7-8/
Így rejtette el azt, hogy Ő Istennel egyenlő, és mennyei dicsőséggel bír. Ezért sokan észre sem vették, mások pedig egyenesen elutasították az Ő szolgálatát, és nem hitték el, hogy Ő az Istentől megígért Messiás.
És mégis ebben az alászállásban és megalázottságban volt benne Istennek az ereje, dicsősége és az emberek iránti szeretete. Így állt mellénk az Isten, így lett Jézus a mi barátunkká és testvérünkké.
Isten ma sem „dolgozik” másképpen. Ma is rejtett formában, nem látványos módon viszi tovább, és juttatja célba az Ő ügyét.
Ezért óvakodj azoktól a magukat keresztyéneknek nevező emberektől, akik szájukkal Isten nevét, Isten dicsőségét, Isten hatalmát emlegetik, de valójában a saját nevüket, a saját dicsőségüket és a saját hatalmi befolyásukat akarják csak növelni.
Ma ez a fajta istenkáromlás jelenti a legnagyobb veszélyt a gyülekezetek számára.
Isten azonban nem engedi, hogy az Ő dicsőségét bármiféle emberi dicsőség- vagy hatalomvágy elhomályosítsa, vagy egyenesen eltakarja. Mert Ő mondta: „Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.”
Istennek mindig gondja volt arra, hogy megtalálja a kicsiket, az alázatosokat, a szerényeket. Azokat, akik nem akarják Tőle elvenni a dicsőséget, és akik a keresztyénséget nem vállalkozásnak, nem üzletnek tekintik, hanem valóságos Krisztus-követésnek.
Akik megtapasztalják, hogy „miközben fedetlen arccal, mintegy tükörben szemlélik az Úr dicsőségét, ugyanarra a képre formálódnak át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” /2Kor 3,18/
Az ilyenekkel közli Isten ma is az Ő jelenlétét, és az örökkévalóság életerejét árasztja bele az életükbe.
Imádkozzunk:
Mennyei Atyám! Bocsásd meg nekem, hogy olyan kevés időt szánok arra, hogy Előtted megálljak, és szemléljem a Te dicsőségedet. Pedig tudom, hogy az életemnek egyedül ez ad értelmet.
Taníts meg engem a Te dicsőséges jelenlétedben élni. És add meg nekem, hogy miközben szemlélem a Te dicsőségedet, a Te Szentlelked által formálódjon az életem Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára. Mert Ő az, Akin a Te dicsőséged tökéletesen felragyogott.
Ámen