1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát.

Zakariás könyve 6,15

Isten tenyerén – 59. rész
Az egyik legnagyobb kegyelmi ajándék az ember életében az, amikor elkezdi a dolgokat Isten szemszögéből látni. Amikor a jelentéktelen dolgok tényleg aprónak és kicsinynek tűnnek, a fontos dolgok pedig igazán fontosnak és nagynak.
Amikor a Szentlélek munkája nyomán a szívünkben, a gondolatainkban és a szemünkben is megszületnek a helyes arányok. És innentől kezdve életünk eseményeit, az előttünk álló feladatokat, és a világban zajló eseményeket is elkezdjük Isten Igéje és akarata szerint látni.
Amikor 1985 őszén megérkeztünk Zámolyra, mindenfelől azt hallottuk, hogy a helyi tanácselnök már el is készítette a tervet arra nézve, hogy a református templomból magtár, azaz gabonatároló lesz.
Mi ezt azonban másképpen láttuk és gondoltuk. Elkezdtünk imádkozni azért, hogy az Úr hívja elő ebben a faluban is az ő választottait, és adja meg nekünk, hogy megteljen élettel a templom. Élő hitű, megtért, újjászületett emberekkel.
És akkor az Úr elkezdte nyitogatni a szíveket. Elsőként a rendszeresen templomba járók, és az egykor Alcsúton megtért hívő szülők gyermekei kezdtek el figyelni az Igére. Azután Isten Igéje az idősebbek közül is többeket elért, és kezdett hatalmat és teret kapni a gyülekezetben.
Így aztán egyre többen lettünk olyanok, akik a templomra úgy tekintettünk, mint egy olyan helyre és épületre, amit nem szabad veszni hagyni. Hanem meg kell menteni.
Ekkor kezdődött el a hitből fakadó, emberi szemmel nézve lehetetlen vállalkozásunk: a templomunk felújítása. Nagyon sokan megindultak, és örömmel adakoztak erre a célra. Voltak olyanok is, akik kétkezi munkájukkal segítettek.
1988 nyarán egy kedves svájci református lelkészbarátunk a 40 fős kórusával jött el hozzánk. A fiatalokból álló csapat két héten keresztül dolgozott közöttünk. A parókia kertjében a fiúknak sátrakat állítottunk fel, a lányok pedig családoknál voltak elszállásolva.
A főszakács-ifisünk, Margó vezetésével az udvaron nagy üstökben főztük számukra a finomabbnál finomabb ételeket.
Az egész falu megmozdult. Mindenki segített ott, ahol tudott. Volt egy presbiter nagyapa, aki akkor hozta el először közénk a tinédzser unokáját. Az unokája bekapcsolódott az ifisek közé. Befogadta Jézust a szívébe, és ma református lelkész.
És mit csináltak a svájci fiatalok? A templomban a padokat csiszolták, festették, és a templom külső vakolatának a leverését végezték el.
Mindenki hős volt azon a két héten. Az Úrnak a hősei voltunk egy csodálatos szolgálatban: a zámolyi református templom helyreállításában. Többször olyan fáradtak voltunk, hogy este ruhástól elaludtunk.
De a szívünk tele volt hálával az Úr iránt, és így imádkoztunk:
Mennyei Atyánk! Jézus nevében köszönjük, hogy felindítottad a szíveket messziről és közelről, és eljöttek, hogy együtt építsük a Te házadat. A Te áldásod szálljon mindazokra, akik meghallották a közös munkára hívó szót, és örömmel szolgáltak velünk és közöttünk. Ámen

Kertész Péterné Horváth Ilona református lelkész