1161 Budapest, Budapesti út 82. iroda@refsashalom.hu +36-30-491-8473

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.

Pál második levele Timóteushoz 3,16

Egyszer megkérdezték Isten egyik áldott szolgáját, hogy mi a titka annak, hogy így, kilencven év fölött is ilyen hihetetlenül fiatalos maradt lelkileg.
Azt válaszolta: „Én még ma is inthető, vezethető és tanítható vagyok. Minden nap kész vagyok valamit megtanulni Isten Igéjéből, még akkor is, ha már sokszor olvastam. Mert a Szentlélek éppen akkor teszi hangsúlyossá számomra azt az üzenetet.”
Ezek azok a hívő emberek, akik mindig készek arra, hogy változzanak. Meg van bennünk az az igény, hogy változtassa őket Isten még akkor is, ha évek, esetleg évtizedek óta keresztyénnek mondják magukat.
Egyedül ez a belső, lelki intelligencia teszi lehetővé számunkra ma is, e mostani időkben azt, hogy lelkileg mindig üdék és frissek maradjunk. Amennyiben Isten Igéjét örömmel fogadjuk, és magunkra vesszük akkor is, ha tanít, ha fedd, ha meg akar jobbítani, és nevelni akar az igazságban való járásra.
Ez a lelki intelligencia a gyakorlatban úgy is megmutatkozik, hogy az ilyen ember ezt tudja mondani: „Köszönöm, Istenem. Ezt nem volt könnyű meghallanom, de köszönöm, hogy rámutattál az életemben erre a nagy hiányosságra. Mert Te azt akarod, hogy jobb legyek, tisztább és értékesebb. Én ezt a hibámat nem is vettem észre, nem is láttam, mert annyira összenőtt velem.”
Aki azonban nem tudja elhordozni az intést, az fejlődésképtelenné vált. Az olyan marad, amilyen. És ez senkinek sem jó.
Amikor Isten az Ő Igéjében rámutat valamire az életünkben, rögtön fel is ajánlja a segítségét úgy, hogy megmutatja a szabadulás útját is számunkra.
A zsoltáros így vall Isten beszédéről: „Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is. Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.” /Zsolt 119,127.129/
Mindenkinek az életében el kell jönnie annak az időnek, amikor már nemcsak a virslit eszi ki a főzelékből, amikor már nemcsak a habot eszi le a tortáról, hanem szereti és megeszi az ételt úgy, ahogy van. Nem válogat többé.
Ez a lelki életünkben is ugyanígy érvényes. Ki fogja ma megtapasztalni Isten beszédének minden aranynál többet érő gazdagságát? Az az ember, aki szereti a teljes Írást úgy, ahogy van, és nem válogat többé az Igék között.
Legyél te ilyen ember! Szeresd Isten Igéjét, bármit üzen neked! Figyelj rá, engedelmeskedj neki, és ajánld másoknak is!
Imádkozzunk:
Mennyei Atyám! Köszönöm a Te Igédet, az életnek beszédét. Szentlelked által taníts meg engem arra, hogy válogatás nélkül szeressem Igédnek minden szavát. Hadd legyen így annak minden áldása életem része és ereje. Jézus nevében kérlek.
Ámen