A századfordulón a helybeli reformátusok Rákospalotára jártak gyülekezeti alkalmakra. 1901. augusztus 11-én érett meg a helyzet, hogy önálló gyülekezetté formálódjanak, amikor Benkő István rákospalotai lelkész vezetésével "értekezleti gyűlést" tartottak és megállapították, hogy 380 református lélek igényli a fiókegyházközséggé alakulást. Ezt egyhangúlag elhatározták és a rákospalotai gyülekezethez, mint anyaegyházközséghez való csatolásukat kérték az illetékes egyházi hatóságoktól.

       Megválasztották a nyolctagú presbitériumot, az első gondnok Karácsony Lajos lett. Kérést intéztek a tanügyi hatóságokhoz, hogy a református gyermekek számára legyenek hittanórák az elemi iskolákban. Intézkedtek a Rákosszentmihályon tartandó istentiszteletek rendjéről, amelyeket a mai Árpád utca egyik házában bérelt helyiségben tartottak. Megindult a gyűjtés terítők és kegytárgyak vételére is, melyben élen járt Hetessy Sándorné, aki úrasztali terítőt ajándékozott.

A gyülekezet fejlődését mutatja, hogy 1903-ban missziói egyházközséggé nyilvánították, Csömör, Rákosliget, Cinkota és Mátyásföld szórvánnyal. Összesen 891-en tartoztak ide. Keresztesy Sámuel lett a gondozó lelkész, aki tanító is volt, így a hitoktatást is elvégezte. 1904. novemberétől Benke István vette pártfogásába a gyülekezetet. Ő Budapestről járt ki a szolgálatok elvégzésére. 1903-tól fogva vannak jegyzőkönyvi nyomai a templomépítésre vonatkozó terveknek. 1904. január 31-én imaház céljára szolgáló házat akartak venni, a házvétel nem sikerült, ezért egy 823 négyszölöges telket vettek Rákosszentmihályon. Itt kívántak építkezni, de a gyülekezet szervezetlensége miatt az építkezés elmaradt. Próbálkoztak gyűjtőívek kibocsátásával is, de ez sem hozott jelentős eredményt. 1913-tól Kovács Zoltán lett a helyettes lelkész. 1913. november 9-én templomépítő bizottságot neveztek ki. Minden eszköz megragadásával megindult a gyűjtés (tárgysorsjáték). Az építkezéshez 30.000 koronával rendelkezett a gyülekezet. 1914. július 5-én elhatározták, hogy templomot és külön paplakot építtetnek 48.000 koronáért, de közbeszólt a háború. Az összegyűlt pénzt jóhiszeműen hadikölcsönbe fektették, mely a világháború elvesztése miatt el is úszott.

 

 

Biberauer Tivadar 1915. november 28-án mint segédlelkész,majd nemsokára mint vezető lelkész elfoglalta a lelkészi állást. Vezetésével újraindult a gyűjtés. A gyülekezet fejlődése nyomán missziói egyházból önálló anyaegyházzá alakult a Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezet 1919-ben. A templomépítési álom 1927. augusztus 1-vel elindult a megvalósulás felé, ezen a napon megjelentek a templomtelken az építő munkások. 1928. április 1-én presbiteri díszülést tartottak, amikor a jelenlegi orgona helyén elhelyezték az alapító okiratot. Árkay Aladár terveit fogadták el, aki a magyar (erdélyi) népi romantika stílusában svájci építészeti elemek beépítésével tervezte meg az épületegyüttest. Az architektónikus kiképzés művészien és olcsón megoldható volt. Az épület monumentális, de festői hatást nyújtott. A hozzá épített 18 méter magas torony a Gellért-heggyel egyvonalban van. Harangjai 1928-ban születtek a Pesterzsébeti Harangművek RT. öntödéjében. 580 és 280 kg-osak. A gyülekezeti ház 1929-re megépült, de az egyházközség állandó pénzhiánnyal küszködött, így az örömbe üröm keveredett. Bizonyos visszaélések is történtek. 3 alkalommal volt kitűzve árverés az ingóságokra. Egyik alkalommal az elárverezett 240 db széket egy baptista könyvkötő mester vette meg, aki azonnal visszaajándékozta a székeket a gyülekezetnek. A helyzet rendezésére Biberauer Tivadar minden vagyonát ráköltötte, eladva szülői házát. Az állandó feszültségbe teljesen belefáradt, és egészsége megromlott az átélt izgalmak miatt. 1932. júniusától felfüggesztették állásából és 1933-ban meghalt.

 


 

 

Rövid árvaság után 1933. év végén választották meg Hörömpő Dezső lelkipásztort. Elképzelhetetlenül nehéz körülmények fogadták: széthúzás a presbitériumban és a gyülekezetben, kölcsönös vádaskodások, és bármennyire fontosnak tartották a lelki munkát, az egyházközség feje felett ott lebegett az aranypengőben megszabott banktartozás réme. Hörömpő Dezső a Konvent számvevőjeként jó pénzügyi szakember volt, aki átlátta a gazdasági helyzetet és következetes munkával helyreállította a gyülekezet anyagi helyzetét. Mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 1940-ben a Rieger cégtől a ma is használatos orgonát megrendelték. A gyülekezet élete kivirágzott és egyre erőteljesebb lett. Volt itt asszonykör, leánykör, KIE, gyermekistentisztelet, gyermekbibliaóra, konfirmáció, szegénygondozás, szeretetvendégségek, vallásos estek.


 

Meg kell említenünk a 907. Károli Gáspár Cserkészcsapat működését, mely 1925-ben alakult és sok nehéz sorsú, szegény gyermek nevelését és foglalkoztatását vállalta fel. A második világháború nem végzett nagy pusztítást az épületben, a károkat rövid időn belül helyrehozták. 1946. jelentős eseménye volt a Mátyásföld-Árpádföld-Cinkotai Egyházközség különválása. Hörömpő Dezső szolgálatát 1955. december 1-ig - nyugdíjba meneteléig - a hűség, a lekiismeretesség és a buzgóság jellemezte.

 


 


1955. decemberétől Sebestyén János, a tudós-tiszteletes lelkipásztor került ide, aki egyben görög-latin tanár volt. 1956-tól a Reformátusok Lapjának olvasó szerkesztőjeként is dolgozott. Ő mindenben folytatta azt a gyülekezeti munkát, melyet elődje elkezdett. 1979-ben a budapesti Teológia meghívta újszövetségi tanszékére tanárnak.



 

 

Így lett Pánczél Tivadar a gyülekezet vezető lelkésze, aki már 1956-tól beosztott lelkészként jelen volt. Az iskolák államosítása és a cserkészet megszüntetése után az 50-es évekkel nehéz időszak köszöntött egyházunkra. A megmaradás és az értékőrzés volt az életparancs. A 60-as évek derekán egy nagy vihar pusztítása miatt az épületen teljes külső felújítás történt. A 70-es évek elején kisebb állagmegóvási munkákat végeztek, rendbe hozták a tanácstermet, és a földszinti szolgálati lakást megújították. 1974-ben templomfestést és mázolási munkákat végeztettek el. A lelkipásztorok a diktatúra által takaréklángra állított egyházi élettel azonban nem voltak elégedettek. Egyre nagyobb teherként nehezedett rájuk a felnövő fiatal nemzedék istentelensége. A 70-es évek közepétől

elkezdodött az ifjúság evangélizálása. Isten kegyelmébol az évtized második felében új lelki ébredés szele fújt át a tájon. A balatonszemesi ifjúsági

                                 konferenciákon egyre több fiatal indult el a megtérés által Jézus Krisztus követésére. Az ifjúsági órákon és a kéthavonta rendezett csendesnapokon erősödhettek meg hitükben a döntésre jutottak. 1982-ben bérbe vette a Hanglemezgyártó Vállalat a templomot, hogy komolyzenei felvételeket készítsenek a remek akusztikájú templomtérben. Ebből a bevételből újabb felújítások valósultak meg. Kicserélték a parkettát, dupla ablakokat készítettek, megújult a fűtésrendszer. Új kerítés készült.

      A 80-as évek végén tömegesen jöttek a menekülők Erdélyből. Egyházközségünk befogadó állomása lett a kitaszított népnek. A péntek esti istentiszteletekre megtelt a templom. A politikai helyzet stabilizálódása után csendesebb idő következett, melyet a 90-es évek második felében végzett templomtető renoválás tört meg: a gerendázatot acélszerkezettel kellett megerősíteni és a tetőt újrafedni. A 8,5 milliós költség kölcsönrészleteit néhány év alatt sikerült visszafizetni. Így érkezett el Pánczél Tivadar lelkipásztor nyugdíjba vonulásának ideje 2001. december elsejével.


 


 

 Őt Kertész Péter és felesége Horváth Ilona követték a lelkészi szolgálatban. A lelkészválasztás újabb áldásokat hozott a gyülekeztünk életére.

 

 

 

Lelkészeink: